A reggel úgyanúgy indult. Apa elvitt a suli-ig, ahol a diák tömeg áramlott az ajtó felé.Egyedül sétáltam a teremig, ahol már szinte mindenki ott volt.Anna, Dani, Gábor és Ábel társaságához vonultam.
- Sziasztok. - ültem le Anna mellé.
- Szia!. - mondták kórusba.
- Mi a téma?- próbáltam belefólyni a beszélgetésbe.
- Az, hogy mikor mennjünk moziba.- válaszolta Dani. - Te is jössz?- nézzett rám mindenki a társaságból.
- Ha meghivtok elmegyek. - vontam meg a vállam.
- Persze, hogy meghívunk!- nézett rám értetlenűl Anna.
- A péntek délután mindenkinek jó? - kérdezzte körbe nézve Ábel.
- Mér mi lesz pénteken? - ült le mellém Csabi.
- Moziba megyünk. - felete Gábor.
- Az király. - felelte Csabi, majd elöre fordult és elkezdte nyomkodni a telefonját.
- És akkor majd pénteken suli után átjössz hozzán, és majd onnnan megyünk. - fordult hozzám Anna.
- Okés - válaszoltam röviden. A következő pillanatban megszólalt a csengő és egy alacsony rövid, vörös hajú nő lépett be az ajtón.
- Sziasztok gyerekek. Az én nevem Szatmári Katalin és én tanítom nektek a földrajzot.- köszöntött minket magas szinte már rikácsoló hangon az új föci tanár.
- Jaj de irritáló hangja van. - súgta oda nekem Csabi.
- Ja, mire vége lesz az órának halás károsultak leszünk.- válaszoltam flegmán.
- Ennek mér van ilyen idegesítő hangja?- csatlakozott a sugdolozáshoz Anna is.
- Kérem ne beszélgessetek míg én beszélek. - fordult a társaságunkhoz szúrós szemmel Szatmári. - Mindenki készítsen magának egy névtáblát, hogy megtudjam jegyezni a neveteket. - tért vissza a mondandójához. Mindenki a saját táblácskájával foglalatoskodott. Nagy zörgés támadt a terembe.
- Ez ovodásoknak néz minket. - háborodott fel Anna miközben ey rózsaszín tollal írta a nevét.
- Legalább addig sem kell halgatni a hangját.- válaszolta helyettem Csabi. Mikor már mindenkinek kész volt a mestermű, a tanár végig vonult az osztályon, hogy megnézze a neveket.
- Tökéletes. -örvendezett Szatmári.- Vegye elő mindenki a könyvét és nézzük meg a tartalom jegyzéket. - vonult előre a tanári asztalhoz.
- Jaj ne már. Első nap a könyvekkel foglalkozni. - csatantt fel Félix. De a tanár figyelmen kivül hagyta a megjegyzését. Az óra hátra lévő részébe a könyvről beszélt, és hogy mit fogunk tanulni egész évben.
- Megnézzük mi van a büfébe?- kérdezte Anna a kicsengetés után.
- Persze. Menjünk. -áltam fel. Az étkező melletti büfébe én egy rágót vettem, Anna pedig mini kakaós csigákat. Fizetés után mikor már indultunk volna vissza a terembe, egy magas vékony barna hajú srác álta az utunkat.
- Sziasztok lányok. Ti is most vagytok kilencedikesek?- kérdezte mosolyogva.
- Szia. Igen. - válaszoltam.
- Én is. Én a 9/b-be járok. Együtt lesznek a tesi óráink. - még mindig mosolygott ez a beszédes kedvében lévő fiú.
- Jó de mi most megyünk. - türelmetlenkedett Anna.
- Oké. Akkor majd találkozunk. - köszönt utánunk a srác.
- A nevét nem is mondta. - szóltam Annához.
- Nem baj. Valószínű majd megtudod. - mondta hozzáértően.
- Nem volta az eseted mi? - folytótt nevetéssel kérdeztem.
- Nem. Van most valakim. - közölte Anna.
- Na ezt nem is tudtam. Ki az? - kérdeztem izgatottan.
- Semmi komoly. Messze lakik. - válaszolta mikor oda értünk a teremhez. Együtt megettük a kakaós csigáját, és közben beszélgettünk. Mutatott egy képet a barátjáról. Jóképű, izmos barna hajú és barna börű csávó. Bencének hívják.
A következő óra matek óra volt. Egy kopasz vékony öltönyös pasas lépett be a terembe mogorva arckifejezésel.
- Sziasztok. Bocskai Zsolt a nevem. - mormogta miközben leült a tanári asztalhoz. - Vegyétek elő a matek felszerelést. - parancsolta mogorán. Lopva hátra pillantottam Félixre, hogy neki mi a véleménye erről. Felvont szemöldökkel mereven ült a padnál.
- Ne már, hogy első órán tanulunk. - mormogta Csabi.
- Valami gond van? - csattant fel atanár. De senki nem mert feleselni. - Olvassátok el az előszót és a tudnivalókat a könyvből.-nagy csönd támadt a terembe.
10-15 perc után a csendet egy nagy puffanás szakította meg. Mindenki egyszerre fordult hátra.